Mostrando 3465 resultados

2000 októberében alakult (újra).

A pozsonyi 1918 előtti teológia egyetemesnek nevezte magát és 1912-ben valóban az egyetemes egyház tartotta fenn. 1918/1919-ben a pozsonyi és eperjesi teológiai akadémiák (vagy részei) Budapestre költöztek. A kar hivatalos elnevezése 1918 után Menekült Pozsonyi és Eperjesi Ág. Hitv.Evangélikus Teológia Budapesti Fakultása volt.

A teológia 1950-től a Lendvay utcában, aztán az Üllői úton működött. A Teológus Otthon 1950-től a Fébé hűvösvölgyi anyaházában volt, 1956-tól az Üllői úti orsz.székházban. 1970 k. került a teológia teljes egészében a Lőcsei útra. 1998-tól Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) néven működik.

1909-től működött az Üllői úti új egyetemes székházban az evangélikus főiskolások színvonalas kollégiuma.

Evang. lelkész Gyulán, teológiai tanár 1970-es években, Káldy Z. püspök eltávolította a teológiáról, az EOL-ba került „kegyelemből”.

Az ébredés fontos alakja.

A háború utáni kommunista retorziók egyik üldözöttje, aki a gyömrői gyilkosságokkal kapcsolatban szenvedett üldözést.

Az I. és II. világháborúban tábori lelkész, újpesti lelkész, Pest megyei esperes.

Az EOM első állandó kiállításának egyik létrehozója az 1970-1980-as években. (Fabiny Tibor prof-ral dolgozott).

Kiemelkedő egyháztörténeti személyiség a két vh. között.

A tolnai német evangélikusok történetírója.

1914–2005

Neves szociális munkás, ld. a róla szóló terjedelmes irodalmat.

államtitkár, főispán, egyházmegyei és bányai ker. felügyelő

Az egyetemes gyámintézet - késõbbi nevén Magyarországi Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet - nem klasszikus, polgári egyesület. Az 1840-es években hozták létre, elsõsorban nyugdíjintézetként lelkészek és özvegyeik, árváik részére. Késõbb tevékenysége kiszélesedett, és a hátrányos helyzetû gyülekezetek intézményes támogatását is magára vállalta. Az anyagilag igen szegény evangélikus egyházban a gyámintézet fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszott.

Szociális indíttatású, közös protestáns kezdeményezés volt.

Székács József az első pesti magyar lelkész, 1860-tól bányakerületi püspök, 1842 és 1848 között a nagy jelentõségû Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok egyik szerkesztője volt. „Az ország papja" sokoldalú írói és tudományos munkásságot fejtett ki.