Szabványos leírási szintek (és szokásos jelzeteik)- szekció (A, B, C, …)
- fondcsoport (I, II, II, …)
- fondalcsoport (A, B, C, …)
- fond (1, 2, 3 …)
- állag [subfond] (a, b, c …)
- sorozat (1, 2, 3 …)
- alsorozat (a, b, c …)
- tétel (1, 2, 3 …)
- altétel (a, b, c …)
- irat (1, 2, 3 …)
Levéltáraink gyakorlatában a leírási szintek általában fondcsoport–fond–sorozat–tétel–irat sorrendben követik egymást. A közbeeső szintek beiktatására csak különlegesebb esetekben, nagyobb, gazdagabban tagolt irategyüttesek esetében van szükség.A tagolás meghatározásának kiindulópontja mindig a fond, amely egy iratképző által létrehozott iratok együttesét vagy egy közös szempont alapján létrehozott gyűjteményt tartalmaz. Ehhez képest határozzuk meg, hogy a kialakított fondokat hogyan csoportosítjuk (magasabb szintű egységekbe), illetve hogyan tagoljuk (pl. tematikus, időrendi alapon sorozatokra, tételekre, stb.). A levéltári kötetek (kötet formájú iratok) általában egy-egy tételnek (esetleg altételnek) tekintendők.
| Történelmi leírási szintek- Categoria
- Capsa
- Classis
- Divisio
- Forulus
- Fasciculus
- Ladula
- Numerus
- Titulus
A „történelmi” leírási szinteket csak fondokon vagy alacsonyabb szinteken (állagokon, sorozatokon) belül lehet használni az egykor ilyen formában rendezett irategyüttesek leírására. (Figyelem! Ezek az AtoM fa-nézetében csak a magyar nyelvű változatban jelennek meg.)
|
