Elsődleges kapcsolattartó
Városház tér 5.
Székesfehérvár, Fejér
HU 8000
Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár
Az 1777-ben a veszprémi egyházmegye területéből kiszakítva létrehozott püspökség levéltárának magját azok a Fejér és Pest megyékre vonatkozó iratok alkották, amelyeket a veszprémi püspökség adott át 1777-ben az újonnan alakult székesfehérvári egyházmegyének. A levéltár ettől kezdve a püspökség saját egyházkormányzati iratanyagával bővült. Ez a kezdeti időkben protokollum-köteteket jelentett, amelyekbe az ügyviteli iratokat másolták. Vurum József püspök utasítására Aigner Károly dolgozta ki 1816-ban a püspökség sajátos iratkezelési rendjét, mely lényegében a mai napig érvényben van. Az akták tartalmuk szerint kaptak levéltári számot (egy 1191 egységet tartalmazó örökszámos rendszer szerint) és így nyertek elhelyezést hat nagyobb tárgyi sorozatban (minden sorozathoz bizonyos számkontingens tartozott). Ez az iratkezelési rend feleslegessé tette mutatókönyv vezetését. Ebben a rendszerben helyezkedtek el az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a templomszámadások és az anyakönyvi másolatok is, amelyek azonban terjedelmüknél fogva később önálló sorozatok lettek. Az 1930-as években Kuthy István végzett újabb levéltár-rendezési munkálatokat: modernizálta a levéltári számok rendszerét és elkülönítette az iskolai iratokat (scholaria) a plébániai vonatkozású aktáktól. Az iratanyag elhelyezése időrendben három részre különül el: 1777-1945/48 (iskolaügyeknél), 1945/48-1993 és 1993-tól. Ez utóbbi szétválasztás, és ezzel az irattár és levéltár szétválasztása 1998-ban történt meg.
Elkülönül a törzsanyagtól a püspökség gazdasági levéltára, amely az 1930-as években került a püspöki levéltárba. Rendezésekor Kuthy István kiválogatta a régi székesfehérvári prépostság iratait, amelyekből külön gyűjteményt hozott létre. A levéltár igyekezett begyűjteni az egyházmegye területén működött egyéb egyházi intézmények iratanyagát is. Ezek közül a legjelentősebbek az aggpapi intézet és az 1952-ben megszűnt szeminárium levéltárai, valamint az Actio Catholica egyházmegyei szervezetének töredékes iratanyaga. Újabban a levéltár a veszélyeztetett plébániai és esperesi levéltárak mentését is megkezdte.
A székeskáptalani levéltárat 1859-ben rendezték először, szintén örökszámos rendszerben és a székesegyház tornyában levő levéltári helyiségben helyezték el. Kezelése 1961 óta szintén a püspöki levéltárosra hárul, de különállását legalább az intézmény nevében megőrizte.
A levéltár életét alapvetően meghatározó jogforrások:
A levéltár a Székesfehérvári Egyházmegye Fenntartásában működő önálló intézmény.
A levéltár az egyházmegye más kulturális gyűjteményeivel (Székesfehérvári Püspöki Könyvtár, Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum) együtt alkotja a Székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjteményt.
Hétfő, kedd, csütörtök 9-16 óra között.
A kutatáshoz a levéltár előzetes bejelentkezést kér.
A kutatás ingyenes, csak a reprográfiai szolgáltatásoknak van anyagi vonzata.
Az iratok általában 50 évvel keletkezése után válnak kutathatóvá. [Kivételt képeznek az anyakönyvi jellegű források (90 év), perszonális iratok (az érintett halála után 70 év), és a szentszéki iratok.]
A védelmi időn belüli kutatásra a levéltárfenntartó megyés püspök adhat engedélyt.
A levéltár a püspöki palotában található, érkezéskor a bejelentkezés annak portáján történik.
Az épület Székesfehérvár belvárosában található, személygépkocsival csak nehezen közelíthető meg. (Ha erre lenne szükség, bejelentkezéskor kérje munkatársunk útbaigazítását). A palota a távolsági autóbusz-pályaudvartól kb. 3 percnyi sétára található. A vasútállomástól kb. 20 percre.
Internet-hozzáférés, kézikönyvtár használata.
Online kutatás: www.szfvpl.hu
Fénymásolást, digitalizálást vállal a levéltár.
Nem engedélyezzük a saját eszközzel történő másolatkészítést.
Végleges
Részleges