Área de identidad
Tipo de entidad
Entidad colectiva
Forma autorizada del nombre
Baróti római katolikus plébánia
Forma(s) paralela(s) de nombre
Forma(s) normalizada del nombre, de acuerdo a otras reglas
Otra(s) forma(s) de nombre
Identificadores para instituciones
Área de descripción
Fechas de existencia
Historia
Barót települését viszonylag korán említik az oklevelek (1224, 1332–1334). Egyed Ákos történész szerint Barót Székelyföld első oklevélben említett települése. Középkori temploma helyébe a hívek költségéből 1564-ben építettek újat, amelyet 1760–1767 között teljesen átépítettek. Szentélye Keserű György nagyváradi kanonok hozzájárulásából épült. A templomtorony 1802-ben földrengés áldozata lett, amelyet 1822-ben építettek újjá. A reformáció idején csak átmenetileg hódított a hitújítás, mivel Nagy Baróti Katalin szervezésével megakadályozták a térítést és Barót katolikus maradt. A templom középkori védőszentje Szent Miklós volt, az új templomot már Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Anyakönyveit 1674-től vezetik az 1882-es évi sematizmus szerint (Püspöki iratok, 1303/1783). 1875–1889 között keletkezett anyakönyvei a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Fiókjában találhatók Sepsiszentgyörgyön. A második bécsi döntés után a Román Királysághoz került a Barcasági Dékánság és az ottani főesperesség központja Brassó maradt, ezért 1940–1945 között Barót volt a Sepsi–Miklósvári főesperesség központja. Az 1824–1848 között keletkezett házassági iratokat, mivel a plébániai iktatott iratok között kezelték, mi sem választottuk külön.