Zone d'identification
Type d'entité
Collectivité
Forme autorisée du nom
Baróti római katolikus plébánia
forme(s) parallèle(s) du nom
Forme(s) du nom normalisée(s) selon d'autres conventions
Autre(s) forme(s) du nom
Numéro d'immatriculation des collectivités
Zone de description
Dates d’existence
Historique
Barót települését viszonylag korán említik az oklevelek (1224, 1332–1334). Egyed Ákos történész szerint Barót Székelyföld első oklevélben említett települése. Középkori temploma helyébe a hívek költségéből 1564-ben építettek újat, amelyet 1760–1767 között teljesen átépítettek. Szentélye Keserű György nagyváradi kanonok hozzájárulásából épült. A templomtorony 1802-ben földrengés áldozata lett, amelyet 1822-ben építettek újjá. A reformáció idején csak átmenetileg hódított a hitújítás, mivel Nagy Baróti Katalin szervezésével megakadályozták a térítést és Barót katolikus maradt. A templom középkori védőszentje Szent Miklós volt, az új templomot már Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Anyakönyveit 1674-től vezetik az 1882-es évi sematizmus szerint (Püspöki iratok, 1303/1783). 1875–1889 között keletkezett anyakönyvei a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Fiókjában találhatók Sepsiszentgyörgyön. A második bécsi döntés után a Román Királysághoz került a Barcasági Dékánság és az ottani főesperesség központja Brassó maradt, ezért 1940–1945 között Barót volt a Sepsi–Miklósvári főesperesség központja. Az 1824–1848 között keletkezett házassági iratokat, mivel a plébániai iktatott iratok között kezelték, mi sem választottuk külön.